Tűvarázslat

Az első…

 

Az elsőt az életünkben – legyen az bármi, sosem felejtjük el, különlegesnek érezzük, még akkor is , ha azt sok másik szebb vagy tökéletesebb követi.

Igazából mire ez a darab készült, varrtam már sok ágytakarót, sokféle anyagból, voltak köztük olyanok is bőven amik több-kevesebb darabból álltak össze. Igazi patchwork takaróként, viszont ő az első az életemben.

Amikor ezt varrtam, még nem szörföltem az interneten mások munkáit nézegetve, nem ismertem gyors technikákat. Megrajzoltam a csillagomat, kivágtam hozzá a sablonokat, és egyenként varrogattam össze kézzel, ahogy azt olvastam egy kézimunka újságban, erről a technikáról.

Hát, nem mostanában történt, több mint tíz éve.Varrtam egy ideig türelemmel kézzel, el is jutottam 12 készre varrt blokkig. Szépen kiteregettem, nézegettem,és szembesültem azzal, hogy ez így még nagyon kevés,nekem meg gyorsan kell ez a takaró. Így jutottunk el a varrógépig ahol hamar el is készültem a többivel.

Összeállításkor küzdöttem vele rendesen,végül kitaláltam, hogy a kézzel varrt blokkokat középre teszem, gondolván, hogy ott kevésbé éri őket a használatból eredően baleset. – A takarók leggyorsabban sérülő részei mindig a szélén vannak, hiszen összehajtáskor, levételkor, mosáskor is ott éri őket leginkább az esetleg kárt okozó hatás. 

tvzs

 

Mivel tudatlanságomban álltam neki – és mindjárt a legnagyobbnak, mi másnak – ezért hiba akadt bőven. Hol itt nem stimmelt, hol meg ott nem passzolt. Rengeteg időm ment el a korrigálásokra, javításokra.Utólag visszanézve ezzel a takaróval jártam végig , azokat a bizonyos lépcsőket, amiket mindenkinek meg kell másznia ahhoz, hogy egyre jobb és jobb munkákat készíthessen.

tvzs1
Ha bárki kérdezi én mindig azt ajánlom, hogy kisebb darabokon kezdjen, mert úgy hamarabb lesz sikerélmény, nem veszi el a kezdeti kudarc a kedvét ettől a munkától. De így is lehet – rögtön a közepébe, sok kínlódással, bontással, konok elszántsággal. Így egy kicsit fogcsikorgatóbb az élmény 🙂

Az anyagválasztásban nagy része volt annak a takarónak, ami előtt a könnyeim kipotyogtak a gyönyörűségtől, életem első foltos kiállításán. Azóta is nagyon szeretem a kékfestőt fehérrel, azt a pár őrizgetett kézzel varrott blokkomat ami ebből a munkából maradt, most készülök beletenni egy másik takaróba, amit egyszer csak szintén felteszek ide.

Elkészülése után egy darabig használtam is boldogan, de – mint  szinte minden eddigi munkámról-  hamar leszakadtam lélekben, és úgy döntöttem nekiadom anyukáméknak, ott lesz a legjobb helye. Ők is ott voltak velem a kiállításon, ahol szerelembe estem….

Ha tetszett amit olvastál, örömet szereznél egy megosztással.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!